1900-as évek elején kifejlesztett módszer, amit annak idején a terhesség megállapítására használtak. Nagyon megbízhatatlan teszt volt, de értékesnek találták nagyon határozatlan általános betegségmutatóként.

Ebben a folyamatban a vér alvadásgátlóval van keverve, a keveréket pedig egy vertikális csőbe szívatják, amelynek egyforma belső átmérője van 200 mm hosszan. A távolság, amit a vörösvérsejtek megtesznek a cső tetejétől a plazmán keresztül egy óra alatt az a vérsejtsüllyedés.

Nagyon nemspecifikus ez a kivizsgálás, viszont bizonyos betegségeknél, mint a temporális arteritisz és a polymialgia reumatica, a vérsejtsüllyedés megemelkedése a gyógyszeres kezelést kezdeményezheti még a definitív biopszió előtt.

Szintén fontos lehet bizonyos betegségek lefolyásának követésében, mint a reumatoid artritisz, temporális arteritisz, polymialgia reumatica, és Hodgkin betegség, ahol a betegség aktivitása tükröződhet a vérsejtsüllyedés változó szintjében.

Semmilyen bizonyíték nincs arra,hogy a vérsejtsüllyedésnek bármilyen diagnosztikai értéke lenne az akút betegeknél, ahol már tudjuk, hogy akút vagy krónikus fertőzésük van vagy rákjuk (kivéve a Hodgkin betegséget).

A betegek myelómaszűrésében a vérsejtsüllyedést ma már az össz protein és a globulin frakció mérésével végzik.

Referenciák:
1. Sox H.C., Liang M.H. The Erythrocyte Sedimentation Rate. Ann. Int. Med. 1986: 104:515-523.
2. Lee G.R., et al. Wintrobe's Clinical Haematology. Ed. Lea & Feriger. 9th Ed. 1993