Pirula.Net

A hangvillát enyhe vibrációba kell hozni: vagy a mutató és a hüvelykujj között való megpendítéssel, vagy a combunkhoz esetleg a tenyerünkhöz ütve. A hangvillát nem szabad kemény tárgyakhoz ütni, mert zavaró hangok keletkezhetnek. A vizsgálatnál 512 Hz-es vagy ha lehet 1024 Hz-es villát kell használni, amik a normális beszédfrekvenciába esnek (300 Hz-től 3000 Hz-ig). Alacsonyabb frekvenciák a csontvezetés túlérzékeléséhez vezethetnek és szintén vibrációként észlelhetők. A megpendített hangvillát talpával szorosan a vizsgált személy csecsnyúlványára helyezzük. Amikor a vizsgált személy a hangot már nem hallja, a hangvilla talpát az orvos a saját csecsnyúlványára illeszti. Normális esetben mindkét személy azonos ideig hallja a hangot. Ha az orvos tovább hallja a hangot, akkor a vizsgált személynek szenzorineurális (percepciós) halláscsökkenése van. Ha azonban az egészséges hallású orvos rövidebb ideig hallja a hangot, mint a vizsgált személy, akkor ez a személy vezetéses halláscsökkenésben szenved.