A ventrikuláris (itt agykamra) sönt sebészeti beavatkozás útjan keletkezik, amikor egy csövet behelyeznek az agy kamrájába. Az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadékot agyi-gerincvelői (cerebrospinális) folyadéknak hívják. Amikor fertőzés vagy más betegség következtében túl sok agyi-gerincvelői folyadék keletkezik, söntöt helyeznek az agyba, hogy a keletkező magas nyomást enyhítsék.

Célok:
A ventrikuláris sönt enhyhíti a hydrocephalust (agykamratágulatot). Hydrocephalus esetén, az agyi-gerincvelői folyadék nyomása általában megemelkedik.
Okozói lehetnek:
- Az agy, vagy az agyat takaró hártyák daganata, fertőzés vagy vérzés az agyi-gerincvelői folyadékban, vagy az agy veleszületett malformációi.
A hydrocephalus tünetei lehetnek:
- fejfájás,
- az egyéniség megváltozása,
- az intelektuális képességek elvesztése (demenció),
- járási problémák,
- ingerlékenység,
- hányás,
- rendellenes mozgások,
- eszmélet zavarok
A normális nyomású hydrocephalus okozhat rosszabbodó demenciót, problémákat a járásban, és a húgyhólyag ellenőrzésének elvesztését (vizeleti incontinencia). Annak ellenére, hogy ebben az esetben az agyi-gerincvelői folyadék nyomása normális, ez az állapotot is gyógyítható ventrikuláris söntel.

Elővigyázatosságok:
Mint minden sebészeti beavatkozás esetében, itt is fontos hogy a sebész tudjon a gyógyszerekről, vagy más egészségi problémákról, amik a beteg rizikóit megemelik. Mivel a fertőzés gyakori nagyon súlyos komplikáció, gyakran antibiotikumokat használnak az operáció előtt és után is.

Az operáció:
A ventrikuláris sönt elvezeti a folyadékot az agykamrák rendszeréből a hasüregbe vagy pedig a nyak nagy ereibe (juguláris vénák). Ezért az operációra szükség van nem csak az agyban, de ott is ahová a folyadékot elvezetik. A csövezetben szelepek találhatók azért, hogy a fojadék csak egy irányba aramolhasson. A szelepeket be lehet állítani úgy, hogy csak egy bizonyos magasságú nyomásnál nyitódjanak ki.
Egy kis táraló lehet odacsatolva a csövezethez és behelyezve a fejbőr alá. Ebből a tárolóból fecskendővel elszívhatunk folyadékot azért, hogy megállapítsuk az agyi-gerincvelői folyadék nyomását. A tárolóból a folyadékot szintén kivizsgálhatjuk baktériumok, rákos sejtek, vér, vagy protein (fehérje) megállapítására. Ebbe a tárolóba befecskendezhetünk antibiotikumot vagy kemoterápiát is.

Előkészítés:
A hydrocephalus diagnózisát meg kell erősíteni képalkotó kivizsgálásokkal amelyek az agyat ábrázolják (pl. MRI), még mielőtt a műtétet elvégeznék. Az agyi-gerincvelői folyadékot ki kell vizsgálni. Az elbutult (demens) betegeknél az alap pszichológiai állapotot dokumentálni kell.

A műtét után:
A műtét után figyelni kell a műtét helyét és az agyi-gerincvelői folyadékot, hogy megelőzzük a fertőzést. A nyomást szintén rendseresen mérni kell a söntben együtt a szemvizsgálattal amik jelezhetik a sönt rendellenes működését.

A rizikók:
Vérzés (szubdurális hematóma), fertőzés, szélütés (stroke), fejfájás, hányinger és hányás.